E-pénz hol vagy?

Bartha Lajos

A 2009. november 1-én hatályba lépő új pénzforgalmi szabályozás nemcsak a hagyományos pénzforgalmi szolgáltatókat, azaz a bankokat érinti érzékenyen, hanem lehetőséget teremt arra, hogy új szereplők is belépjenek a piacra, akik eddig különböző törvényi kiskapukat (pl. a Hírközlés törvény saját számlára megvásárolt áruk és szolgáltatások továbbértékesítésére vonatkozó szabályai) kihasználva igyekezetek kiszolgálni a mikrofizetések iránt felmerülő fogyasztói igényeket. Mivel folyamatban van az elektronikus pénz kibocsátásról szóló EU irányelv módosítása is, a leendő új szereplőknek új piaci és szabályozási környezetben kell eldönteniük több fontos kérdést, például azt, hogy pénzforgalmi intézményként vagy elektronikus pénzkibocsátó intézményként érdemes-e működniük.

A konferencia címe és tartalma számos definíciós problémát vet fel. Érdemes feltenni a kérdést, hogy van-e egyáltalán ma Magyarországon elektronikus pénz, vagy amit annak nevezünk az inkább egy innovatív fizetési mód vagy egyszerűen egy modern benyújtási csatorna. Van-e egyáltalán adat arra nézve, hogy mekkora ezeknek a fizetési megoldásoknak a részesedése a hazai kisösszegű (nem készpénzzel bonyolított) fizetési forgalomból, ami éves szinten mintegy 850 millió db tranzakciót jelent és meghaladja a 80.000 milliárd forintot. Beváltották-e a reményeket az ismert, klasszikus, kártya alapú, off-line működésű e-pénz megoldások mint például a Proton, Geldkarte és van-e jövőjük, vagy inkább elmozdulás várható az on-line, szerver alapú e-pénz felé, ami használható a távollévők közötti fizetésekre (pl. internetes vásárlás) is.

Nyomtatható verzió